Tegnap kiscicánkat elaltatták.
18 éves volt, gyermekem kis barátja, de már sokat szenvedett. Rengeteget sírt, sokszor már elesett, meg a többi, amit nem is sorolok fel.
Zokogva mondtuk ki a döntésünket, de azt hiszem ez a legjobb megoldás.
Talán már legutóbb amikor olyan beteg lett, akkor hagyni kellett volna elmenni.
Szegénykének már megváltás.
Gyermekem maga alatt van, nem tudom megvigasztalni.
Hogy én is mit érzek nem tudom leírni, hisz családunk egy kis tagját vesztettük el!
Nyugodj békében Miluka!
2011. november 18.
18 éves volt, gyermekem kis barátja, de már sokat szenvedett. Rengeteget sírt, sokszor már elesett, meg a többi, amit nem is sorolok fel.
Zokogva mondtuk ki a döntésünket, de azt hiszem ez a legjobb megoldás.
Talán már legutóbb amikor olyan beteg lett, akkor hagyni kellett volna elmenni.
Szegénykének már megváltás.
Gyermekem maga alatt van, nem tudom megvigasztalni.
Hogy én is mit érzek nem tudom leírni, hisz családunk egy kis tagját vesztettük el!
Nyugodj békében Miluka!
2011. november 18.
3 megjegyzés:
Ildikó, nagyon sajnálom!! De ha már ennyire beteg volt, akkor már tényleg jobb ez így neki. Nem látjátok szenvedni.
Annyira hozzátud az emberhez nőni egy ilyen kis állat is. Nagyon tudjuk őket (is) sajnálni, ha betegek.
Köszönöm Erika! Nagyon nehéz, úgy hiányzik szegénykém!
Drága Nuncikám, jaj de nagyon hiányzol!
Megjegyzés küldése